A kínai

Internacionális gasztrotúránk origópontjának is nevezhetnők. Kínai étterem, Keresztúri út-Kerepesi út sarok, tizedik kerület, nem messze kanyarodik a Rákos-patak. A dolog érdekessége, hogy itt két szép nagy ház van egymás mellett, és mind a kettő kínai étterem.

Így aztán, amikor Rencivel odaértünk a helyszínre, első dolgunk az volt – miután az aznapi esők eredményeit kerülgettük -, hogy kitaláljuk, melyik is volt az a bizonyos hely, ahol annak idején először ettünk fafülegombát forgóasztalról. Rövid tanakodás után bemasíroztunk az egyikbe, és már a kertben az volt az erős gyanúnk, hogy jó helyre jöttünk. Belépve a bejáraton azért kicsit elbizonytalanodtunk, de miután megláttuk a meredek lépcsőt felfelé, eloszlott minden kételyünk.

Aztán egyszer csak a semmiből előtűnt egy kínai hölgy, és kicsit gesztikulálva elmagyarázta, hogy fenn épp nincs kiszolgálás, maradjunk csak a földszinten. No hát, ha már ott voltunk, nem sokat teketóriáztunk, maradtunk a földszinten.

Hát nem ilyen berendezésre emlékeztünk, de ha már ott voltunk… Az egyik pincér vagy mifene épp egy asztalnál üldögélt és kajált, de jöttünkre felpattant, és hozta az étlapokat, amikre nem lehetett ráfogni, hogy épp akkor kerültek ki a nyomdából, de azért el lehetett olvasni őket, és már ez is valami.

Megejtettük a rendelést, majd nyugodtan üldögéltünk, miközben a háttérben originál kínai muzsika szólt, mellettünk néhány méterre pedig az üdítős rekeszek pihentek, nyugodt magabiztossággal. Ja, rajtunk és a személyzeten kívül egy lélek sem volt a csehóban. Emiatt kissé feszengtünk is, a hangulat se volt az igazi, már-már eluralkodott rajtunk az érzés, hogy talán mégsem ide kellett volna jönni…

Ám egyszer csak megérkezett az ebéd, és annak fogyasztása közben minden kételyünk köd gyanánt párologni kezdett. Olyan irgalmatlan méretű adagokat kaptunk, melyekkel szerencsére a minőség is egyenes arányban állt. Én derekasan legyűrtem a magam porcióját (csípős cucc volt, úgy rémlik valami szecsuáni csirke), Renci becsomagoltatta (az övé nem volt csípős, de az állaga hasonló volt az enyémhez), így a vacsora is meg volt oldva.

Indulás előtt persze még a vizesblokkot meglátogattam, kicsit nyomozni kellett, de a háziak útmutatása alapján megtaláltam. Nos, tízes skálán ötösre értékelem, lepukkant, kicsit ragacsos, átlag kocsmai vécé.

Összességében elmondható, hogy a kissé ijesztő környezet ellenére barátságos kiszolgálásban részesültünk, és a kaja is erős nyolcassal illethető.

Filed under: Gasztro Túra | No Comments