Ferdinand Monarchia Cseh Sörház

Ilyen nevű létesítmények is vannak.

És mivel újra erőt vett rajtunk a knédli-láz, és mivel fővárosunk még mindig nincs túlzsúfolva szlovák étteremmel (azt az egyet meg már köszi, próbáltuk), hirtelen ötlettől vezérelve kerestünk egy cseh nemzetiségűt. Na olyat persze rögtön találtunk.

És láss csodát, épp az aznapi (tegnapi) menüben volt knédli! Rövid egyeztetés után felpattantunk a kisföldalattira, és meg sem álltunk a Szív utcáig.

Nem igazán értettük a hely névadásának mikéntjét és miértjét, de ha már ott voltunk, legeltettük a szemünket az italos pult homlokzatán pajkosan sorba rendezett üres Becherovkás üvegeken, az ablakpárkányokon takaros üvegedényekben sorakozó Gyermelyi tésztakülönlegességeken, és az étterem közepén helyet foglaló gigantikus méretű Kisvakondon, valamint a plafonról lelógó egyéb plüss hírességeken, nevezetesen a Rumcájsz családon, Bob és Bobeken, Speibl és Hurvineken, Moha és Páfrányon, valamint Kisvakond játszótársain.

Tea (egészségügyi okokból) és sör (szintén eü.) rendelése után előadtuk jövetelünk célját, a beszédhibás és rezignált pincér bácsi pedig hamarosan hozta a hagymalevest, rögtön utána a gyomorbarát méretű knédlit (köszönő viszonyban nem volt párkányi testvérével), majd a desszertet. Három fogás, 790 forint. Itt legalább kicsit spórolhattunk.

Megállapítottuk, hogy jó dolog az az esztergom-párkányi túra, és ha jönnek a jó idők, felelevenítjük ezt a szép szokást.

Ebéd után kávé az Andrássy úti Costában, kényelmes fotelben, Angry Birdöt próbálgatva, pihengetve. A kávé drágább volt, mint a menü. Szóval, tudunk élni.

Filed under: Gasztro Túra | Permalink