Pata Negra (spanyol)

2010. szeptember 26-án elérkezett az idő, midőn meglátogattunk egy igazi spanyol éttermet.

II. kerület, Frankel Leó út. Tehát jó előre feltöltöttem a bukszámat, sosem lehet tudni.

Igazi pocsék hétvége volt, esővel, széllel, így hát még véletlenül sem ültünk az egyébként gusztusos teraszra.

Na bent se volt az a banánérlelő, de legalább nem esett az eső, és nem fújt a szél. Viszont a szomszéd asztalnál egy nagy család terpeszkedett, ami nem lett volna gond, annál inkább a két csintalan lurkó, akik futkorászásukkal, sivalkodásukkal kivívták Renci osztatlan megvetését és undorát.

Jött az étlap, és megállapítottuk, hogy itt aztán tobzódhatunk a nemzeti ínyencségek között, elsőre rögtön rendeltem is egy korsó San Miguel sört, Renci meg egy Marguerita koktélt. Levesnek meg természetesen gazpachót!

A specialitások táblára frissen volt kiírva krétával, hogy van paella. Nosza, le is informáltuk a pincért, hogy mi is van eme misztikus szó mögött. Hamar lehűltek a kedélyeink, amint kiderült, hogy a csirke mellett nyúl (!) is van benne. Így hát tapast rendeltünk, és nem bántuk meg.

A normálisnál egy hajszálnyival több időt kellett várnunk, de megérte, mert nagyon finom volt a kaja. A mellé szervírozott, helyszínen sütött cipó pedig egyenesen a mennyei kategóriát súrolta.

Gyorsan el is fogyasztottuk, és azonnal utasítottam a pincért, hogy hozza csak bátran a következő kis kosárnyi péksütit. Közölte, hogy épp most kezdték el sütni, még legalább 10 percig várnunk kell. Hát vártunk. A tapas kicsit hűlt közben, de nem bántuk, mert amikor kijött a következő adag cipó, azon melegében rávetettük magunkat. Utána még filóztunk, hogy süttetünk néhány darabot, és viszünk haza is, de hamar rájöttünk, hogy ez csak ott és azonnal fogyasztható és élvezhető.

Ám kísérletező és felfedező kedvünk nem lohadt, jöhet a desszert!

Renci egy flan caserót, én pedig – természetesen – egy crema catalanát rendeltem. Majd megállapítottuk, hogy a ház az édességek frontján sem tud hibázni.

Összegzés: remek kaja, finom sör, kellemes környezet, randalírozó kiskölykök, az átlagnál kissé morózusabb, udvariatlanabb és kedvetlenebb kiszolgálás.

Filed under: Gasztro Túra | Permalink