Norvég hal és fogorvos

Ez meg úgy alakult, hogy Renci fogszépészeti beavatkozásra volt hivatalos a Párizsi (Párisi) utcába, és hát előtte muszáj volt ugye valamit fogyasztani.

Ha meg már ott kóricáltunk a Váci utca környékén, eszünkbe is jutott, hogy a múlt nyáron a Nordsee nevű önkiszolgáló halkajáldában már haraptunk finomat. Nosza, irány észak.

A gyomrunk vezetett, nem a szemünk, így amit láttunk szépet, azt rögtön ki is kértük, majd amikor a pénztárhoz értünk, rádöbbentünk, hogy itt és most nem a tudatos fogyasztó szerepét alakítjuk. A kasszás lány közölte a végösszeget, én pedig halálra vált arccal (nem láttam magam kívülről, de az érzés olyan volt), reszelős hangon kérdeztem vissza: Négyezer?… Nem, hétezer!… Az a néhány százas, ami utána jött, már nem osztott, inkább szorzott.

Nosza, nem mindennap járunk fogorvoshoz, legyen! Együnk a belvárosban lazacot, heringet, makrélát, remuládé mártást! Így mulat egy magyar álláskereső!

Nem is hagytunk ott egy morzsát sem. Még a mellékelt citromgerezdeket is elszopogattuk.

Konklúzió: nincs. Ha csak az nem, hogy ne legyél hülye, ha a belvárosban jársz. 🙂

A kaja egyébként isteni volt, de hát az az ár/érték arány…

Filed under: Gasztro Túra | Permalink